Tunézia élővilága

A sivatag mind a növények, mind az állatok számára igen kemény életfeltételeket teremt. Szinte teljesen vízmentes környezetben és emellett a nagy hőmérséklet ingadozáshoz alkalmazkodva kell megélniük valahogy. A déli nap heve kiszáradással fenyegeti a legtöbb állatot a sivatagban. Ezért a sok élőlény el is kerüli a napközbeni mozgást, és csak sötétedés után bújik elő.

A sivatag egyik legfélelmetesebb élőlénye a skorpió. A Tunéziában honos skorpióknak is van méregtövise, a tőlük való félelem egy kissé túlzott, szúrásuk egy egészséges felnőtt embernek nem okoz mást, mint lokalizált fájdalmat és enyhébb gyulladást. A pacsirtafélék Tunézia sivataghoz legjobban alkalmazkodó és leggyakoribb énekesmadarai közé tartoznak, legjellemzőbb fajuk a homoki pacsirta. A hatalmas, időszakosan feltöltődő sós tavak, a chottok, az ország déli részén találhatók és a Szahara északi határvonalát jelzik. A köves és szárazság sújtotta vidék érdekes sivatagi élővilágnak ad otthont. Keressük fel az oázis városokat, továbbá érdemes letérni az útról a kisebb városok és falvak felé is. Az elhagyatott és barátságtalan környezetben sok sivatagi emlős is él. Az ember zaklatása miatt a gazellák és a csíkos hiénák mára igen megritkultak. Az aranysakálból már több van, de mivel éjszakai állatok, inkább hallani, mint látni őket.

A háziasított teve felsőfokon alkalmazkodott a sivatagi körülményekhez, amelyek között egykor vadon élt. Az emberrel évszázadok óta kapcsolatban áll, és ez a kapcsolat igen lényeges eleme az észak-afrikai és közel-keleti nomád népek életének. A dromedárok, az egypúpú tevék mindenekelőtt teherhordó állatok, de tejük, húsuk és gyapjuk miatt is hasznosak. Néhol még sportversenyeket is rendeznek velük. Bár látszólag kezesek, gyakran megmakacsolják magukat, engedetlenné válnak és még gazdájukat is megpróbálják megharapni. A tevék arról híresek, hogy hosszabb időszakokat is képesek víz nélkül átvészelni. Ha nem dolgoztatják őket tíz napot is kibírnak ivás nélkül. Híres púpjaikban zsiradékot tárolnak. A növények, amelyeket megesznek szintén tartalmaznak egy kevés nedvességet. Igen jól raktározzák el a vizet. Hosszú szomjazás után a tevék hihetetlen mennyiségű vizet, akár hatvan litert is képesek meginni egyszerre.

Tunéziában, mint minden száraz klímájú országban, a víz nagyon nagy kincs. A kisebb tavak és a folyók gyakran időszakosak, és a nyári forróság idején többnyire kiszáradnak. Emiatt igazán nem csodálható, hogy az állandó Ichkeul-tó oly sok madár kedvelt tartózkodási helye. Bár hasonló nagyságú tó másutt is van Tunéziában, az Ichkeult a téli esőzésekből származó édesvíz és nyáron a tengerből beáramló sósvíz finom egyensúlya jellemzi. A fészkelő és költöző madarak számára ez teszi az Ichkeul-tavat Tunézia legvonzóbb és világszerte ismert költő és telelőhellyé. A tó az ország északi részén van, a tengerhez és Bizertához egyaránt közel. Tuniszból és a többi, délebbre fekvő tengerparti üdülőhelyről egyformán kitűnően megközelíthető. Felszínének területe a környező mocsarakkal együtt meghaladja a száz négyzetkilométert. Azonkívül, hogy az Ichkeul-tó rendkívül fontos a nyáron és télen itt meghúzódó rengeteg madár számára, fekvésénél fogva a költöző madarak fontos állomása is. A téli édesvíz beáramlás az évszakonként jelentősen változó só koncentráció ingadozásának lényeges eleme, hiszen a beömlő vízfolyások nélkül az Ichkeul fokozatosan egy hatalmas só teknővé válna. Az édesvízre Tunéziának, mint fejlődő országnak is igen nagy szüksége van, emiatt számos kísérletet folytatnak a víz felduzzasztására és tárolására. Szerencsére ezzel párhuzamosan terveket dolgoztak ki arra is, hogy zsilipek segítségével hogyan szabályozzák a tó sóháztartását, így az Ichkeul-tó jövője hosszú távra biztosítva van. A Tuniszi-tó a másik vízivilág, amelyet érdemes felkeresnünk. Tulajdonképpen lagúna, amely összeköttetésben van a Földközi-tengerrel, vize sós. A sirályokon, gémeken és parti madarakon kívül telente flamingók és kormoránok is felkeresik. A Tuniszi-tó a város határain belül fekszik, a sétánytól nem messze.

Mint mindenütt, a modern tengerparti nyaralóközpontokban, Tunéziában sem kimondottan a vadvilágukról híresek a városok. Az ország történelmi városait és falvait, az élővilággal való sokkal harmonikusabb kapcsolat jellemzi. A gekkók gyakran megjelennek a házakon és a városfalakon, a verebek és a bülbülök pedig a peremkerületekben élnek. A tengerparttól messzebb lévő városok és falvak általában víz közelében épültek. Még a legkisebb tocsogók is érdekes telelő és költöző madarakat vonzanak.

A tengerpart 1100 kilométer hosszú partvonala, a meleg vizű tenger és a folyamatos nyári napsütés miatt, Tunézia partjai mentén egyre-másra nőnek ki a nyaraló központok. Bár ezek helyenként felborítják a természet egyensúlyát, a partvidék alapvetően még háborítatlan, a dűnék között madarak fészkelnek és a homokban virágok díszlenek. A Tunisztól keletre fekvő Cap Bonon is sok a tengerparti látnivaló. A félsziget déli partját homokos lapályok jellemzik, amelyeket tengerparti virágok szegélyeznek, míg az északi part sziklás. Az erős szélben a sirályokat figyelhetjük meg a félsziget végében lévő hegyfokról.

/utazasnyaralas.hu/