Élet Afrikában
|
|
|
Afrika területének megoszlása művelési ágak szerint
|
Az éhező kontinens
Afrikában a nagy kiterjedésű sivatagok, esőerdők a mezőgazdasági termelést csak kis területen teszik lehetővé. A kontinens kb. 6%-át művelik meg, s ez foglalkoztatja a kereső lakosság több mint felét.
A mezőgazdaság nem tud lépést tartani a lakosság számának gyors növekedésével, mert a földművelés és az állattenyésztés módszerei az évszázadok során alig változtak. A könnyen lepusztuló trópusi termőtalaj tönkremegy, a száraz szavannákat a túlzott legeltetés sivataggá változtatja. Az egy lakosra jutó élelmiszer-mennyiség így évről évre állandóan csökken. Ezt a jelentős népességszaporulat is okozza.
Az élelmiszerhiányt behozatallal próbálják pótolni, de a fellépő éhínségeket a külföldi segélyek és kölcsönök is csak enyhíteni tudják.
A mezőgazdasági művelés, a gazdálkodási típus területenként más és más.
A trópusi övezetben a növénytermesztés nincs évszakhoz kötve, hiszen mindig meleg van. Itt a csapadék évi mennyisége és eloszlása szabja meg, hogy mikor és mit termelnek.
Kétféle gazdálkodási mód jellemző: az egymás mellett megtalálható kezdetleges kapás földművelés, valamint a többnyire 1-1 növény (pl. kakaó, kávé, tea, olajpálma) termesztésére szakosodott ültetvényes gazdálkodás *. Előbbi a helyi fogyasztásra, a lakosság ellátására kölest, kukoricát, maniókát*, batátát* termeszt. Utóbbi termékei – a kakaó, a kávé, a banán, a tea, a pálmaolaj és az ananász – általában kivitelre (exportra) kerülnek.
|
|
|
A népesség jó része még igen kezdetleges körülmények között él
|
A kontinens gyéren lakott területein az őserdő vagy szavanna egy részének felégetésével nyernek termőföldet. Ezt kezdetleges eszközökkel (ásóbot, kapa) fellazítják. A különböző növényeket 2-3 éven át vegyesen ültetik. Ha a talaj elgyomosodik, termőereje csökken, újabb területeket vonnak művelés alá.
A száraz szavannák és félsivatagok vidékein a nomád pásztorkodás terjedt el. Mivel az állatok száma gazdagságot is jelent, az állomány ésszerűtlen növelése egy-egy területen túllegeltetéshez vezet. Ennek következménye a gyeptakaró elpusztulása, a talaj kiszáradása, lepusztulása, végső soron az elsivatagosodás. Ez is szerepet játszott a Szahara déli határán húzódó – éhségövezetként is emlegetett – Száhel-övezet kialakulásában.
|
Az 1970-es években aszály tört a Száhelre. A kutak vize elapadt, a termés nem érett be. Az állatok a maradék növényzetet is lelegelték. Hatalmas füves területek váltak sivataggá. A terület nomád népeinek helyzete kilátástalanná vált. A táplálékhiány, a betegségek könyörtelenül megritkították a Száhel-vidék lakosságát.
|
|
|
|
Datolyapálmák egy oázisban Tunéziában
|
A trópusi övezet fent leírt gazdálkodási formáira tipikus példát láthatunk pl. Nigériában. A korábban élelmiszert exportáló ország ma nagyszámú lakosságának belső igényeit sem tudja kielégíteni.
A sivatagban csak a víz szomszédságában van élet. Ezek az oázisvidékek, ahol a természetes források mellett artézi kutak fúrásával igyekeznek biztosítani a növények számára a vizet. Az oázisok legjellegzetesebb kultúrnövénye a datolyapálma. Ültetvényein sokszor több tízezer fát gondoznak az oázislakók.
|
|
A pálmafa megfelelően trágyázva, mesterségesen beporozva 100-200 kg mézédes termést is hoz. A datolya táplálja az oázisok lakóit, állatait. Szárított állapotban egész éven át eltartható, s nagy cukor- és keményítőtartalma miatt igen tápláló. A termésfelesleget eladják. Sok család számára ez jelenti az egyedüli pénzforrást.
|
|
A kontinens legnagyobb datolyatermelője Egyiptom. Fővárosa Kairó. A datolyapálmák félárnyékába gránátalmát, narancsot, fügét ültetnek az oázislakók. A fák közti legalsó szinten zöldségféléket (paradicsomot, hagymát, uborkát, hüvelyeseket), máshol árpát, kukoricát, öntözve gyapotot termesztenek.
|
|
|
|
Észak-afrikai arab városka |
Tevék várják a turistákat a gízai piramisoknál. Egyiptomnak jelentős bevételei származnak az idegenforgalomból |
Sok és sokféle ásványkincs, lassan fejlődő ipar
Az afrikai országok bányászata a fejlett világ megnövekedett szükségletei miatt felgyorsult. Az ásványkincsek felkutatása, kitermelése jórészt külföldi vállalatok irányításával történik. A bányák legnagyobb része kivitelre termel. A feldolgozóipar viszont a kontinensek közül itt a legfejletlenebb, és a lakosságnak csak kis részét foglalkoztatja.
|
|
Mivel magyarázható a gazdasági fejlődés lassú üteme?
– A külföldi vállalatok a megtermelt haszon nagy részét saját országukba viszik ki.
– A lakosság jórészt szakképzetlen, így a korszerű technika bevezetése nehézkes. Sok az írástudatlan ember.
– A belső viszályok elriasztják a külföldi befektetőket.
– A külföldről felvett kölcsönök függőséget jelentenek. Sok ország eladósodott.
– Az út- és vasúthálózat gyér, minősége általában nem megfelelő.
– A gyors népességnövekedés miatt sok pénz kell lakások, iskolák, kórházak építésére, az úthálózat fejlesztésére, így kevés marad a termelés bővítésére.
|
|
|
|
A fejlődéshez elengedhetetlen az oktatás fejlesztése is. Iskola Fekete-Afrikában
|
Afrika területe ásványkincsekben gazdag. A lelőhelyek feltárása és kiaknázása már a gyarmati időszakban megkezdődött.
Egyes bányakincsek előfordulása világviszonylatban is számottevő – pl. kőolaj, földgáz, gyémánt, mangánérc*, rézérc, bauxit, uránérc*, arany, platina*, foszfát*.
Nézd meg az atlaszodban, hogy a felsorolt ásványkincsek mely országokban fordulnak elő!
Afrikában van a Föld vízenergia-készletének 25%-a, de a vízerőművek* megépítése, működtetése még a jövő feladatai közé tartozik. Ezek nagyon költséges beruházások, amelyek lassan térülnek meg.
A kontinens országai függetlenné válásuk után sem tudtak megfelelően iparosodni. Fejletlen vagy teljesen hiányzik az ásványkincseket feldolgozó nehézipar, a korszerű ipari ágazatok kialakulásához pedig külföldi tőkére (pénzre) és piacokra (felvásárló partnerekre) lenne szükség.
A lakosság alapvető közszükségleti cikkekkel való ellátásában a hagyományos kézműiparnak van fontos szerepe. (Közszükségleti cikk pl. a ruha, a cipő.)
Afrika országainak többsége a fejlődő országok* csoportjába tartozik. A legfejlettebb gazdaságú ország a Dél-afrikai Köztársaság.
Nézz utána, hogy mely afrikai országokba szerveznek utakat magyar utazási irodák! Milyen látnivalókat kínálnak?
|
OLVASD EL!
A mediterrán partvidéket elhagyva, a pusztákban szétszórtan álló, lapos sátrakat lehet megfigyelni. Ezekben élnek a beduinok. A „bed” szó nomád pásztort jelent. Kb. 3000 évvel ezelőtt még tevéket tenyésztettek Arábiában. Itt Afrikában egy-egy oázis közelében verték fel sátraikat. A sivatagi kereskedelem fellendülése után a karavánutakat kezdték „ellenőrizni”. Portyázó csapataik rajtaütöttek a karavánokon. (Ezt a hadműveletet nevezték ghazvának, ebből származik a razzia fogalma.) Ma pásztorkodással foglalkoznak, tevét, kecskét, juhokat tenyésztenek. Amikor a sztyepp kizöldül, délebbre húzódnak a sivatagba. A nyári szárazság idején visszatérnek a kultúrterületek közelébe. Sátraikat régebben fekete kecskebőrből készített hatalmas terítővel fedték. Ma már inkább ponyvát használnak. Országhatárokat nem ismernek, szabadon vándorolnak családjaikkal, állataikkal. A férfiak bokáig érő, bő ruhát viselnek, a nők fekete kendőbe burkolóznak.
A Szahara belsejében élnek a tuaregek. Sokáig a sivatag kalózaiként tartották számon őket. Ma tevéikkel sót és élelmet szállítanak a délebbi tájak nomád néger törzseinek. Kék embereknek nevezik őket. A férfiak kék színű, tógaszerű vászonöltözéket viselnek. A kelmét indigófestékkel színezik. Fejüket fekete vászonkendővel tekerik körül, csak a szem vonala marad szabadon. A kendő 6-8 m hosszú, 10-20 cm széles. Tagulemusz a neve, innen származik a tuaregek másik elnevezése: fátyolos emberek. A fátyol védelmet nyújt a tűző Nap és a homokviharok ellen. Hitviláguk szerint, ha a férfiak ezt a kendőt idegenek előtt levetik, akkor a rossz szellemek bajt hoznak rájuk. Ezért éjszakára sem válnak meg tőle. Étkezés közben bal kézzel elhúzzák szájuk elől, s jobb kezükkel takarják el arcukat. A férfiúság szimbóluma is a kendő, a fiúk 15-20 éves koruktól viselhetik.
Tanzániában és Kenyában élnek a maszájok. Valamikor ők voltak a kontinens legharciasabb népei, rettegésben tartották a szomszédos törzseket. Ma ők a legjobb vadnyomozók.
A férfiak magasak, vállasak. Hajukat apró fonatokba fonják, gyöngyökkel díszítik. Öltözetük egyszerű színes lepel, a vállukon összefogva. Sarujuk állatbőrből készül. Fegyverzetük a hosszú, lapos lándzsa, övükön bőrtokban nyilakat, tőrt viselnek. Ezeket állataik legeltetése közben gyakran kell használniuk. Ételeik vad gyümölcsökből, zebutejből, túróból, sajtból állnak. Feladatuk az állatok legeltetése, vadak elejtése és a törzs védelme. Ezen kívül számukra minden más munka szégyennek számít. Előszeretettel terítenek le veszélyes nagyvadat. Ez a hőstett erőt és rangot jelent. A maszáj lányok szívesebben mennek hozzá a bátor legényekhez.
A maszáj nők kopaszak, hajukat leborotváltatják. Fülcimpájuk megnyúlt, mert fülüket különböző nagyságú és súlyú karikákkal aggatják tele. Nyakukon gyöngyfüzér gallért viselnek. Karjukat drótspirál díszíti. A nők végeznek minden munkát, a gyereknevelést, az élelemgyűjtést, a házépítést. A maszáj kunyhó vékony, hajlékony botokból készül. Ezeket a földbe szúrják, gallyakkal átszövik, majd trágyás agyaggal betapasztják. A forró napon ez keménnyé szárad, s a trópusi zivatar sem teszi tönkre. Egy kis nyílás szolgál bejáratként.
A 12-14 éves fiúkat felavatják – elkülönítik családjaiktól. 3-4 hétre táborba költöznek, ahol megtanulják a vadászat és a családalapítás szabályait. A serdülő lányok szintén a fiatalok táborában élnek férjhez menésükig, míg meg nem veszik őket szüleiktől. Ha egy családban leánygyermek születik, majd új munkaerőt jelent, a fiúgyermek pedig a harcosok számát növeli.
|
|
|
|
|
Beduin asszony |
Tuareg tevével |
Maszáj nő |
/Mozaik Földrajzkönyv és saját írás vegyesen/
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
