A legforróbb kontinens
|
A csapadékos zóna vándorlása a trópusi övezetben
|
Afrika területének legnagyobb része a trópusi övezetben van. Ebből következik, hogy a legforróbb kontinens.
Az Egyenlítő mentén egész évben nagy a felmelegedés. Ennek hatására a légtömegek felemelkednek, ezért alacsony légnyomású öv jön létre. A felemelkedő és É–D-i irányban szétáramló légtömegek a 30. szélességi kör mentén leszállnak. Itt magas a légnyomás. A két öv között, az eltérő légnyomás hatására a földfelszín közeli levegőrétegekben állandó légáramlás (szél) jön létre. A trópusi övezet jellemző szélrendszere a passzát.
A passzátszél állandó szél, amely az Egyenlítőnél felemelkedő meleg levegő helyébe áramlik a térítők felől. A Föld tengely körüli forgása eredeti irányából kissé eltéríti, ezért az északi félgömbön ÉK-i, a déli félgömbön DK-i passzátról beszélünk.
A trópusi övezetben háromféle éghajlat alakult ki.
a) Az egyenlítői éghajlaton állandóan magas a levegő hőmérséklete és páratartalma, kicsi a napi és évi hőingás. Egész évben sok a csapadék. Területén nagyon sűrű esőerdő (őserdő) nő.
A legjelentősebb növényei: a rotangpálma, amelyet elődeink nádpálcaként ismertek; a sztrofantusz adja a bennszülött vadászok nyílmérgét; értékes fafélék az ébenfa, a szantálfa és a kólafa.
|
Az esőerdők talaja a gyenge termőképességű, humuszban szegény laterittalaj*.
Egyenlítői éghajlatú tájak Afrikában a Kongó-medence és a Guineai-öböl partvidéke.
b) Az Egyenlítőtől É-ra és D-re távolodva, a szavanna éghajlaton a hőmérséklet még mindig magas. Két évszak váltja egymást, egy esős és egy száraz. A csapadék nyáron hull. A hőingás és a szárazság a térítők irányába növekszik. A növénytakaró is változik: erdős, ligetes, majd füves szavanna.
|
Az évszakok váltakozása a trópusi övezetben
|
|
Jellemző növények: a majomkenyérfa (az 5-6 m törzsátmérőjű faóriások 2-3000 évig is élhetnek, termésük a majomcsordák kedvelt csemegéje), az olajpálma és az elefántfű. Ez a terület a nagyvadak és vadászok paradicsoma.
|
A szavannák talaja hasonló az őserdeihez, laterittalaj, de magasabb humusztartalommal.
Ilyen tájak: Szudán, a Kelet-afrikai-magasföld, a Kongó-medence északi és déli területei.
c) A térítők környékén az állandó leszálló légmozgás miatt trópusi sivatagi éghajlat alakult ki. Ezeken a tájakon is magas a hőmérséklet. A nagy nappali felmelegedést azonban éjszaka erős kisugárzás, lehűlés követi. Ezért nagy a napi hőingás. A napsütéses órák száma magas, a páratartalom alacsony. A csapadékszegény területen a félsivatagokban csak olyan növények élnek meg, amelyek alkalmazkodnak az erős fényhez, forrósághoz, jól tűrik a szelet, a csapadékhiányt. Állandó növényi élet csak ott alakulhat ki, ahol természetesen vagy mesterségesen vizet tudnak nyerni. Ezek az oázisok*. A sivatagos tájakon valódi talaj nem képződik. Ilyen tájak: északon a Szahara, délen a Kalahári.
Afrika Földközi-tengeri partvidéke és a kontinens déli pereme átmenetet képez a forró és a mérsékelt övezet között. Itt az éghajlat mediterrán. Ezeken a tájakon jellemző növényzet a keménylombú erdő*: örökzöld tölggyel, paratölggyel, olajfával. Az erdők alatt közepes tápanyagtartalmú fahéjszínű talaj képződik. Emlékezz vissza, mit tanultál 6. osztályban erről az éghajlatról!
Az éghajlatok, a természetes növénytakaró és a talajok övezetes elrendeződésűek az Egyenlítő mindkét oldalán.
Az éghajlati jellemzők azonban nemcsak az Egyenlítőtől északra és délre váltakoznak, hanem a magashegységekben függőleges irányban is. A Kilimandzsáró-csoport 5000 méter fölé magasodó csúcsait már örök hó fedi.
|
|
Elefánt a szavannán |
Majomkenyérfa |
Zuhatagos folyók, lefolyástalan területek Afrikában
A kontinens legtöbb folyója a sok csapadékú egyenlítői tájakon ered. A folyók, az óriásfolyamok a lépcsőzetes felszín miatt sok helyen zuhatagosak. Afrika területének közel harmadrésze lefolyástalan, tehát ezekről a területekről nem jutnak el a vizek a tengerekbe, óceánokba.
Nemcsak a kontinens, hanem a Föld leghosszabb folyama is a Nílus. Keresd meg, hol ered! Milyen torkolata van?
Az Egyenlítő mentén elterülő hatalmas medencét a Kongó vízrendszere hálózza be. Vízbőségét tekintve Földünkön a második. Tölcsértorkolatát az apály-dagály mélyítette ki, amit tengerjárásnak nevezünk.
|
Az óceánok vízgyűjtő területei Afrikában
|
|
Dagálykor a tenger szintje megemelkedik, a tengervíz benyomul a torkolatba. Apálykor a vízszint csökkenésével nagy erővel áramlik a víz az óceán felé és magával sodorja a hordalékot. Az apály és a dagály hatóránkénti váltakozásának eredményeként mélyül és szélesedik a Kongó torkolata.
|
|
A víz áramlása a tölcsértorkolatban
|
A Guineai-öbölbe ömlő Niger a kontinens második legbővizűbb folyója. A Zambézi hatalmas zuhataga 122 m magasból dübörögve zúdul le, ez a Viktória-vízesés.Hasonlítsd össze Afrika legnagyobb folyóit az alábbi szempontok szerint: eredésük helye, hová ömlenek, torkolattípusuk, vízjárásuk, vízbőségük, jelentőségük a közlekedésben, szállításban!
A kontinens tavai
Afrika nemcsak nagy folyókban, hanem tavakban is gazdag. A Kelet-afrikai-árokrendszer keskeny, hosszú tavai közül legmélyebb a Tanganyika-tó. A kontinens legnagyobb tava a Viktória-tó.
|
|
Kiszáradt folyómeder (vádi) |
A Viktória-zuhatag a Zambézi-folyón |
|
OLVASD EL!
Afrika területén számos nemzeti park létesült az elmúlt évtizedekben. A szakemberek felismerték, hogy a természeti környezet sok helyen veszélyben van, ezért megóvása fontos feladat. Pillantsunk be néhányba!
Ghána nyugat-afrikai ország. Növényzete vidékről-vidékre változik. A Kakum Nemzeti Park trópusi őserdejében a lombsátoron át 30 méter magasságban vezet Afrika egyetlen hidakkal kombinált függősétánya. A 350 méter hosszú sétány a talajszinten indul, majd lassan emelkedik 12 emeletnyi magasságba – így szinte alattunk terül el az esőerdő, madártávlatból szemlélhetjük annak élővilágát. A park egyik különlegessége a kuntanfa, melynek gyökerei a föld felett nőnek, így olyan, mintha gyökerestől kitépték volna.
Namíbiában, az Okavango-folyó mentén terül el a Mahango Vadrezervátum: ártereket, papiruszmocsarakat, füves pusztákat foglal magába. Területén hatalmas majomkenyérfák nőnek. Elefántok, bivalyok, vízilovak, víziantilopok, impalák és számtalan madár talál itt menedéket. A park nevezetessége a csodálatos Popa-vízesés, ahol az Okavango 14 km-en át hatalmas sziklalépcsőkön zúdul alá!
A kontinens leghíresebb nemzeti parkja, a Tanzánia északi részén lévő Szerengeti rengeteg emlősfajnak, madárnak ad otthont. Az esős évszakban a gnúk sokezres csordái szétszóródnak a park déli részén, a dús füvű szavannán. Az esőzések elmúltával az állatok összegyűlnek, s megkezdik 800 km-es vándorútjukat a nyugati fás szavannák irányába, majd innen tovább észak felé. A hatalmas gnúcsapatokhoz csatlakoznak vándorlásaik során az antilopok, zebrák, elefántok, zsiráfok, nyomukban a ragadozók (oroszlánok, párducok) és a dögevők (sakálok, hiénák, keselyűk). Az esős időszak kezdetekor az állatok visszatérnek a füves szavannákra.
Tanzánia nyugati részén, a Tanganyika-tó környékén van a Mahale-hegyvidéki Nemzeti Park. A terület főleg csimpánzairól híres. Ebben a hegységben él Tanzánia legismertebb csimpánzcsapata, kb. ezer egyed. Életmódjukat a világ minden tájáról érkező tudósok kutatják, és a látogatók is megfigyelhetik őket.
Sok élményben lesz részed, ha elolvasod Kittenberger Kálmántól a Vadászkalandok Afrikában, A megváltozott Afrika vagy A Kilimandzsárótól Nagymarosig, illetve Széchenyi Zsigmondtól az Ahogy elkezdődött, az Afrikai tábortüzek vagy a Denaturált Afrika című könyveket.
|
|
Legelésző gnúcsorda a Szerengetiben |
Kittenberger Kálmán (1884 –1958) |
/Mozaik Földrajzkönyv és saját írás vegyesen/
|